L�BNYOMOK

Egy ember egy �jszaka azt �lmodta, hogy az �rral s�t�l a tengerparton. Jelenetek villantak fel az �let�b�l. Minden egyes jelenetn�l k�t, p�rhuzamos l�bnyomot l�tott a homokban: az egyik az �v� volt, a m�sik az �r�.
Amikor �lete utols� jelenete is v�get �rt, visszafordult, �s szem�gyre vette a homokban l�that� l�bnyomokat.
Meglep�dve vette �szre, hogy �lete sor�n t�bb alkalommal csak egy sor l�bnyomot l�t. Arra is r�j�tt, hogy ezek �ppen �lete legnehezebb �s legszomor�bb id�szakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megk�rdezte az Urat:
- Uram! Azt �g�rted, ha �gy d�nt�k, hogy k�vetlek, akkor mindig velem leszel. De �me, �pp a legnehezebb id�kben csak egyetlen sor l�bnyom l�that�. Nem �rtem, mi�rt hagyt�l el �pp akkor, amikor a legnagyobb sz�ks�gem lett volna R�d?
Az �r �gy felelt:
- Dr�ga gyermekem! Szeretlek, �s soha el nem hagyn�lak. Az�rt l�tsz n�hol csak egyetlen sor l�bnyomot, mert amikor a legnehezebb id�szakokat �lted �t, amikor igaz�n szenvedt�l, akkor a karjaimban vittelek.